|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó éjszaka PárizsbanMargitházi Beja
Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker
Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu.
Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von
Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf).
Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.
Kezdetnek Beethoven
7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus
eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő
jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért
kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II.
világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német
rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál
(La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája
szolgáltatta az alapot.
Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal
terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az
Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A
rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború
amolyan buisness as usual – Hotel de
Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot
megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul
Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja
lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.
A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a
valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan
pas de deux jutalomjáték a két rangidős
színész Niels Arestrup és André
Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti
rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de
a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül
készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is
lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről),
patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek)
leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan
nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos
természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata
játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok
szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz
módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány
önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs
megmenekülését.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.54 |
|
|
|
|