|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA házmesterKovács Kata
Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre
Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de
Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard),
Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 97 perc.
A főként
könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou,
Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak
emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a
melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor
történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a
kallódó, mihaszna főhős.
Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba
keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál
embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A
zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave
Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók,
megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind
mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság,
kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre
ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi
lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat
valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket.
Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz
hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát
helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol
a sok borúért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 254 átlag: 5.81 |
|
|
|
|