|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziSzuper-HipochonderKránicz Bence
Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany
Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert),
Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó:
Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált.
107 perc.
Ha a
kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen
tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban
kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is
feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder
immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem
törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen
betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az
életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai
diktatúrából szökött ellenállóval.
Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak,
hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos
és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként
működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt
váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a
romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte
mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a
regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a
tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl
hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt
szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor
lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain
végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más,
mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 195 átlag: 5.25 |
 |
|
|
|
