KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

22 Jump Street – A túlkoros osztag

Sepsi László

22 Jump Street – amerikai, 2014. Rendezte: Phil Lord és Christopher Miller. Írta: Michael Bacall, Jonah Hill és Rodney Rothman. Kép: Barry Peterson. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Channing Tatum (Jenko), Jonah Hill (Schmidt), Ice Cube (Dickson), Jillian Bell (Mercedes). Gyártó: Columbia Pictures / MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

 

Az újgenerációs buddy-komédiák (Pancser police, Két kopper) közül két éve a 21 Jump Streetnek sikerült valódi vérfrissítést hozni a műfajba. Míg társai megelégedtek azzal, hogy a nyolcvanas évek hagyományaival szemben nagymenő zsarupárosok helyett nagyravágyó veszteseket emeltek főhősszerepbe, a középiskolába visszaküldött zöldfülű jardok kalandjaiban – a lúzer-lét felmagasztalásán túl – ötletesen olvadtak össze a gimi- és rendőrvígjátékok alaptoposzai, a kicsapás/felfüggesztés rímpárjától a mindkét zsáner közegébe illeszkedő típusfigurák (agyas dagi, lassúeszű szépfiú) dinamikus duójáig. Az idei folytatás nem csupán képes megismételni mindazt, ami az előző részt sikeressé tette – kezdve a Hill-Tatum-páros közti elvitathatatlan kémiával –, de mindezt meglepően intelligens reflektáltsággal teszi. Miközben hőseinek ezúttal egy főiskola újfent dizájnerdrogokkal kísérletezgető diákjai közé kell beépülniük, a 22 Jump Street úgy képes virágnyelven a folytatásfilmek kihívásairól beszélni – kitérve a nagyobb költségvetés, illetve az ismételjünk-vagy-változtassunk örök dilemmáira –, hogy eközben elkerüli a Sikoly-szériával divatba hozott, leplezetlenül a filmszövegbe illesztett műfajelméleti traktákat.

A rendezőpáros ugyan megtalálja az első rész jellegzetes motívumainak helyét a főiskolai közegben is (színjátszókör helyett slam poetry társaság, kémikus nerd-ök helyett focicsapat), és a film gonosztevői újfent kissé súlytalanok, a 22 Jump Street eközben bőséggel csihol extra feszültséget és humorforrásokat a sequel-logika állandó idézőjelezésével. A harmadik epizód árnyékában Phil Lord és Christopher Miller rendezők szolgai önkannibalizmus helyett felszabadultan játszanak a nézői elvárásokkal, ezzel a nyári szezon talán legokosabb vígjátékát küldve a mozivásznakra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11752