|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégLevelek PerzsiábólBáron György
A kritikus kiszédeleg a sötét vetítőből, égnek emeli a tekintetét, arra gondol, állna inkább hóhérnak, favágónak (szigorúan a rokonszakmáknál maradva), vagy irodalomkritikusnak: utóbbi esetben nem fordulhatna elő, hogy analfabéta könyvéről kelljen írnia. Aligha érdemes a Levelek Perzsiából dramaturgiai hibáit, képi sutaságait fölemlegetni, vagyis úgy tenni, mintha a vásznon valami filmféleség volna: javítható, csiszolható. A rendezőnek, aki a zseniális Kiarostami országából érkezett, olyan idegen a mozgókép-beszéd, mint e sorok írójának a perzsa ábécé. Fogalma sincs arról, milyen képre mi vágható, mi a különböző beállítások jelentése, miként bonyolíthatók egy történet fő- és mellékszálai, hogy kell instruálni a színészt, egyszóval mindarról, ami elsőéves tananyag a filmfőiskolákon.
Ez önmagában is nagy baj, ám ennél is súlyosabb teher a kritikus számára, hogy eme artikulálatlan hebegés mögül igen rokonszenves ember arca sejlik elő. Az alkotó érezhetően jót akar, tisztán és őszintén, akár a gyerekek, csak ugyanúgy nem képes közkinccsé tenni, mint a pólyás, akit arra buzdítanak, versformában vesse papírra az anyja iránti vonzódását.
A látás nulla foka – írta, a Barthes-i mondást parafrazeálva, Bikácsy Gergely. E meleg emberségű művet alighanem a zérus alatti jeges tartományba sorolná.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2633 átlag: 5.44 |
|
|
|
|