|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tengerre várvaSepsi László
V ozhidanii morya – orosz-kazah-francia, 2012. Rendezte: Bakhtyar Khudojnazarov. Írta: Sergey Ashkenazi. Kép: Rifkat Ibragimov. Zene: Shuhei Kamimura. Szereplők: Dinmukhamet Akhimov, Egor Beroev, Detlev Buck, Radzhab Guseynov. Gyártó: Kazakhfilm / Pallas Film / Entre Chien et Loup. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 109 perc.
Bő négy évtized alatt, elsősorban az azt
tápláló folyók becsatornázása miatt, az Aral-tóból nem maradt más, mint
hajóroncsokkal tarkított szikes pusztaság. Bakhtyar Khudojnazarov (Luna papa) legújabb filmjének ez az
ember által okozott, mégis messzemenően bizarr természeti katasztrófa a
kiindulópontja, habár a címben jelzett tenger itt nem fél évszázad, hanem
egyetlen különös vihar során illan el. A poszt-apokaliptikus díszletekkel
(hajóroncsok, homokfutók, vegetáló falvak) zsúfolt közép-ázsiai tündérmesében
egy morc tengerész keresi mindazt, amit a misztikus viharban elveszített, és
ehhez azt találja a legjobb módszernek, ha megfeneklett hajóját Herzog Fitzcarraldójának mintájára
keresztülvonszolja a sivatagon.
Khudojnazarov sikerrel
ad filmjének különleges aurát az eklektikusan összegyúrt folklór-elemekből és
az ezeket megtámogató, szürreális kompozíciókból (mint a sivatagban vonszolt
hajó központi motívuma), de az epizódfüzérré széthulló, túldíszített
odüsszeiából a drámai súlyponttal együtt az összetartó erő is hiányzik. A világ
– és saját veszteségeinek – helyrehozásáért küzdő főhős a mellékszereplőkkel
együtt csak odavetett karikatúra, története csupán ürügy, hogy a rendező
felidézhesse az ornamentikus modernizmus (Paradzsanov, Angelopulosz) és a
kilencvenes évek balkáni groteszkjének (Kusturica) toposzait. De az így
megkísértett hagyomány, híján az azt érdemben újragondoló szerzői invencióknak,
valóban kiszáradt tengerfenék marad: Khudojnazarov ugyanúgy bóklászik valami
hajdan termékenynek a maradványai közt, mint mindenre elszánt hősei, de velük
ellentétben neki nem sikerül vizet fakasztania. A tengerre várva ideig-óráig gyönyörködteti a szemet, de a
külcsínnel szemben alulmaradt mese hiányát nem enyhíti a szórványosan belakott
sivatag látványa.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 174 átlag: 5.91 |
|
|
|
|