|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziRio, szeretlek!Árva Márton
Rio, Eu Te Amo – brazil-amerikai, 2014. Rendezte: Andrucha Waddington, John Torturro, Paolo Sorrentino, Carlos Saldanha, José Padilha, Fernando Meirelles, Nadine Labaki, Im Sang-soo, Stephan Elliott, Guillermo Arriaga, Vincente Amorim, César Charlone. Szereplők: Vanessa Paradis, Harvey Keitel, Vincent Cassell, Emily Mortimer, Jasin Isaacs, Rodrigo Santoro. Gyártó: Conspiraçao Filmes / Bossa Nova Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 110 perc. Míg két éve csupán a
hazai forgalmazói címadás vezette a mozi-turisták tekintetét a napsütötte
Kubába (Havanna, szeretlek!), most
ténylegesen a Cities of Love-franchise
vette célba Latin-Amerikát, hogy Párizs és New York után Riónak is vallomást
tegyen. A szóban forgó kezdeményezés – vérbeli globalizáció-kori
vállalkozásként – csomópontos rendszerben terjeszti hálózatát. Az első két film
elkészülte óta egy szerteágazó tevékenységeket koordináló gépezet épült az
egyszerű koncepcióból kiinduló brand köré, ami immár a filmgyártás mellett
egy-egy nagyváros turisztikai fellendülését, versenyképes cégeit és helyi
művészeti törekvéseit igyekszik összehangolni. A projekt saját finanszírozási
modellje szerint készíti „kollektív játékfilmjeit”, melyek forgatása a
kiválasztott helyi filmtanoncok számára mentorprogram is egyben.
A Cities of Love tehát mára jóval túlmutat a moziban bemutatott
szkeccsfilmeken, de ez a Rio, szeretlek!-re
nézve inkább hátrány. A kamera mindkét oldalán sorakozó nagyágyúk többnyire
hanyagul felskiccelt szituációk ürügyén irányítják a nézői figyelmet az idilli
látképekre, és szolgaian ismétlik azt a feel-good
életérzést, ami – olimpián innen, focivébén túl – jól illeszkedik az elvárt
Rio-imidzshez. A korábbi felvonásokhoz képest biztonsági játék zajlik, ahol a
turista-rácsodálkozás (legyen szó nyaraló párról vagy fesztiválra érkező
hírességről), a finom műfaji kikacsintás és néhány bevált recept felidézése (lásd
Guillermo Arriaga Korcs szerelmek-átiratát,
Vanessa Paradis dalát vagy a brazil filmexport-emblémával, a Központi pályaudvarral való
párhuzamokat) nyújt menedéket az alkotóknak. Így aztán kár lenne szigorú
elvárásokkal beülni a filmre, de aki a moziszékbe süppedve lenyűgöző
képeslapokat és könnyed történeteket keres, az elégedetten készülhet ezek után
Tbiliszire, Jeruzsálemre és Sanghajra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 179 átlag: 5.59 |
|
|
|
|