|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAhol a szivárvány véget érKovács Kata
Love, Rosie – angol-amerikai, 2014. Rendezte: Christian Ditter. Írta: Cecelia Ahern regényéből Juliette Towhidi. Kép: Christian Rein. Zene: Ralf Wengenmayr. Szereplők: Lily Collins (Rosie), Sam Claflin (Alex), Art Parkinson (Gary), Christian Cooke (Greg). Gyártó: Canyon Creek Films / Octagon Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 102 perc. Az írás motívuma áll
Cecelia Ahern (P.S. I Love You) Ahol a szivárvány véget ér című young adult regényének – Rosie és Alex
gyerekkorban kezdődő, e-mail-, chat- és sms-váltásokban elbeszélt románcának – középpontjában.
A viktoriánus lányregénybe illő, önsorsrontó pár melodrámai szálakkal szőtt
története nem annyira a romantikus félreértések sorozatának, mint inkább a
túlzott ifjonti büszkeség megnyilvánulásainak eredménye. A két legjobb barát
maga előtt is titkolja valódi érzelmeit, mígnem egy hirtelen, fájdalmas utazás szakítja
el őket egymástól (Alex Amerikába költözik), innentől pedig főként a
szerencsétlen időzítéseken múlik, hogy szerelmük folyton meghiúsul. A regény
moziadaptációjának csupán járulékos eleme, és nem formanyelvi vezérmotívuma a
levélírás, középpontjában – ahogyan az angol címváltás: Love, Rosie is jelzi – pedig az érzelmes és öntudatos nőalak (Lily
Collins) áll. Az azonban, hogy Rosie szobalányból szállodatulajdonossá avanzsál
a filmben, ugyanolyan váratlan fordulat, mint ahogy magyarázat nélkül marad a
tény is, hogy a – mindenféle karakterfejlődést nélkülöző – főhősök miért töltik
fiatalkorukat attól frusztráltan, hogy nem képesek bevallani érzelmeiket. A
nyitóképen Rosie, mint esküvői tanú ugyanolyan bánatos arccal ül egy menyegzői
asztalnál, mint majd húsz évvel korábban sorstársa, Julia Roberts az Álljon meg a nászmenetben. Míg ez utóbbi
a hoppon maradt barátnő jelenére koncentrált, vagyis a film középpontjában a
legjobb barát esküvője állt, addig a mostani film egy masszív flashbackbe
sűríti huszonöt év történetét – egyszóval sokat markol, de keveset fog. Mint
ahogy arra sem keresi a választ, amire a közelmúltbeli zsánerrokonai (Egy nap, Időről időre, Az időutazó
felsége): hogy valójában mi van ott, ahol a szivárvány véget ér, vagyis mi
történik a nagy egymásra találás után.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 193 átlag: 5.64 |
|
|
|
|