|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tenger dalaKránicz Bence
Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.
Előző filmjéhez, a magyar animátorok
munkáját is dicsérő Kells titkához
hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az
ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése
szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor
szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi
rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az
átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia
árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús
hangvételének.
Bent és húgát, a hatéves
kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de
megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül
hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a
kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint
gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt
emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a
gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra
megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként
szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett
mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm
értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű
metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a
lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig
jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás
folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris
könnyebbnek tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.56 |
|
|
|
|