|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hangokMargitházi Beja
The Voices – amerikai, 2015. Rendezte: Marjane Satrapi. Írta: Michael R. Perry. Kép: Maxime Alexandre. Szereplők: Ryan Reynolds (Jerry), Gemma Arterton (Fiona), Anna Kendrick (Lisa), Jacki Weaver (Dr. Warren). Gyártó: Mandalay Vision / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.
Az önéletrajzi Persepolis folytatását, de Babe-féle
családi vígjátékvonalat se vizionáljon senki Marjane Satrapi legújabb, beszélő
állatszereplőiről A hangok címet kapó
vállalkozásával kapcsolatban. A hazájából tinédzserként Bécsbe menekített, majd
mégis Teheránban tovább tanuló iráni forgatókönyvíró és rendező életművében
első ránézésre talán nehéz a folytonosságot meglátni, de az üdítően eredeti,
fekete-fehér coming of age animációra
(2007), majd a szintén Vincent Paronnaud-al közösen írt és rendezett
melankolikus-ironikus, egy zeneszerző utolsó hetéről szóló Szilvás csirkére (2011)
épp úgy jellemző a súlyosabb témák, műfajtól független, szürreális-komikus
kibontása, mint a sötét tónusokban, gyomorforgató és vicces(nek szánt)
jelenetekben egyaránt bővelkedő A hangokra.
Az amerikai debütfilm
hőse az ártalmatlannak tűnő, visszafogott és udvarias Jerry Hickfang egy olyan,
lámpatesteket és csaptelepeket gyártó kisvárosi cégnél dolgozik szorgalmasan,
ahol az árumozgatók is rózsaszín munkaruhában tologatják a precízen csomagolt
és felcímkézett fürdőkádakat a pontosan megfelelő méretű teherautókba.
Pszichológusa tanácsa ellenére azonban mellőzi a gyógyszereit, így mikor
véletlenül mégis összejön a randi az áhított szexi, angol könyvelőlánnyal, az
éjszakai autózás közepén szélvédőbe vágódó szarvas agóniája a szégyenlős fiúból
kihozza a Norman Bates-t, és Jerry bárgyú arccal, kényszeresen azt teszi, amire
gyerekkori traumája predesztinálja. Később a helyzet tovább romlik, amint a
Jerry fejében létező, kényszeres idill és a prózaian lepukkant valóság között
egyre szélesedik a szakadék, nő a Tupperware dobozokba miniciózusan elosztott
testrészek és belső szervek, valamint a hűtőben állomásozó beszélő fejek száma.
Kár, hogy ez a szürreális-abszurd fekete-komédia, pszicho-horror vígjáték nem
tudja eldönteni, hogy leginkább mi szeretne lenni, ezért olyan szinten hullik
atomjaira, hogy azt a remek formában lévő Ryan Reynolds, és a hangján
megszólaló, démoni–angyali macska–kutya duó sem tudja ellensúlyozni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.98 |
|
|
|
|