|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDCha-cha-chaSoós Tamás Dénes
Cha-cha-cha – magyar, 1981. Rendezte: Kovácsi János. Szereplők: Rudolf Péter, Hollósi Frigyes, Usztics Mátyás. Forgalmazó: MaNDA. 81 perc.
Egy évben készültek (1981), egy
generációról és korszakról szólnak (a hatvanas évek), egy „műfajon” belül
(nemzedéki közérzetfilm), mégsem érdemes a Cha-cha-chát
a Megáll az időhöz mérni. Nem csak
azért, mert Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos filmje méltán lett
filmtörténeti klasszikus és kultuszmű, Kovácsi Jánosé pedig méltán nem. Hanem mert az a pár év differencia,
mely a cselekményvilágukat elválasztja, döntő fontosságú. A Cha-cha-cháé beat előtti világ, amelyben
még nem „valami I love you so hozta össze a fiatalokat”. Gruber Ernő (Rudolf
Péter) nem lázadó, csak tétova, befelé élő kiskamasz, aki verseket ír álmai
nőjéhez, keresi a helyét a magyarországi kisvilágban, és a korszak szűrt
levegője mellett a szálanként vett Daru cigarettát szívja.
Kovácsi a nézőt is
bezárja Ernő örömhiányos világába: filmjében partvonalra szorul a politikum, a
hatvanas évek fojtott és fojtogató levegőjében megkötött kompromisszumok,
melyek keresztül-kasul szőtték a Megáll
az időt. Ernő hallóterének peremén esik csak szó a szülők hétköznapi
panaszáról – Kovácsi kiérlelten használja a képen kívüli teret és hangot, és
mintha csak Robert Altman tanítványa lenne, az egymás szavába vágó emberek
háttérzajával a kamasz lelkiállapotát visszatükröző hangkáoszt teremt. Ernő az
életről szintén elvesztett illúziók révén gyűjt tapasztalatot, de ez esetében a
felnövésfilm, a(z anti-)románc keretében fogalmazódik meg – kiábrándulása
egyszerre idézi Köves Dinit („A kúrás nem szentség!”) és az Illés zenekart („csak
bemázolt deszka az imádott bálvány”).
A Cha-cha-chát alulfogalmazott éréstörténete, a mélység hiánya miatt
érheti kritika, de a töredékek, szkeccsek filmjeként mégis emlékezetes – ezek
túl is mutatnak a hatvanas évek tárgyi világát múzeumi tárlatba rendező
nosztalgiánál. Mint Eszenyi Enikő serdülő szépsége és dacának iróniája, ahogy
odaveti: „neki van, hogy mindig izzad” a tenyere. A tánciskolai dobos, ahogy
bekiáltja nyeglén, akcentussal a „hey-mann-bó”-t (rezignáltsággá mélyült
unalmában egy vendéglátózással töltött zenészélet kudarca). És persze Hollósi
Frigyes tánctanára: elragadtatottan okít, de a szünetben, hallgatag tűnődése
alatt lefoszlik a maszkja (mögötte akut fáradtság, tán elhallgatott életfájdalom).
A Cha-cha-cha Hollósi Frigyes, Rudolf
Péter, Eszenyi Enikő belépője a filmvilágba – filmtörténeti jelentőségnek
éppenséggel ez se kevés.
Extrák: Film-retrók:
összeállítás a hatvanas évek kultuszáról és a korszakot megidéző magyar
filmekről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 138 átlag: 5.41 |
|
|
|
|