|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMagam uraBaski Sándor
Mot naturen – norvég, 2014. Rendezte és írta: Ole Giaever. Kép: Oystein Mamen. Zene: Ola Flottum. Szereplők: Ole Giaever (Martin), Rebekka Nystabakk (Helle), Marte Magnusdotter (Signe). Gyártó: Mer Film. Forgalmazó: Cinefil Co kft. / Magyarhangya. Feliratos. 80 perc.
Zsákutcába kormányozott élet, kapuzárási
pánik, családi tragédia – lelki zavaraira a modern nyugati ember gyakran keres
gyógyírt a komoly fizikai kihívást jelentő túraútvonalakon, ahogy azt az egyre
izmosabb Camino-kultusz, vagy a szervezett Himalája-expedíciók népszerűsége is
tanúsítja. Szezonjuk van a hasonló, többnyire önéletrajzi beszámolókon alapuló,
spirituális kirándulásokat dokumentáló filmeknek (Út a vadonba, Vándorút, Tracks, Vadon), amelyek a természetfilmbe illő
képsorokat a főhős életének flashbackekben felvillantott
kulcspillanataival vegyítik. A friss norvég verzió, a Magam ura részben a „műfaj”
paródiájának is tekinthető, itt ugyanis nincs szó extrém, de még valódi fizikai
próbatételről sem, kínosan átlagos főhősünk, Martin mindössze egy hétvégi hegyi
futásra indul, és a legnagyobb viszontagság, ami éri, hogy még a semmi közepén
sem tud önkezével örömöt szerezni magának, anélkül, hogy meg ne zavarnák.
Frivol pillanatai ellenére az alapos
önvizsgálat a Magam urában sem marad
el. Ole Giaever, aki nem csak író-rendezője, de főszereplője is a filmnek,
beinvitálja a nézőt Martin fejébe. Folyamatosan halljuk a harmincas férfi
cenzúrázatlan belső monológját, amely unalmas életét és rutinná fásult
házasságát járja körbe, de apjával való kapcsolata is terítékre kerül. Giaever
leleménye, hogy az emberi gondolkodás asszociatív, csapongó természetét is
reprodukálja, vagyis azt, ahogy egymásnak adják a stafétát az infantilis, a
triviális, az abszurd és a komoly gondolatvillanások. Tulajdonképpen nem
történik semmi rendkívüli: egy banális életút harmadán egy banális figura
számot vet saját jelentéktelenségével. Nincs katarzisba torkolló sorsfordító
utazás, csak egy feszültség levezetésére szolgáló hétvégi tisztítókúra, ami után
ugyanott folytatódhatnak az unalmas átlagpolgár szürke hétköznapjai, de pont ez
a nemtörténés hitelesíti a fanyar humorú, kíméletlenül őszinte produkciót.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 175 átlag: 5.83 |
|
|
|
|