|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Mozi3 szívKolozsi László
3 coeurs – francia, 2014. Rendezte: Benoît Jacquot. Írta: Julien Boivent, Benoît Jacquot. Kép: Julien Hirsch. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Sylvie), Chiara Mastroianni (Sophie), Benoît Poelvoorde (Marc), Catherine Deneuve (Mme Berger). Gyártó: Rectangle Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 106 perc.
A 3
szív utolsó harmadában feltűnik egy felszálló Air France gép. És
elrepültek, egy nagyon messzi tájra, kommentál a narrátor. A következő pár
percben egy narancsszínben pompázó naplementét látunk, majd a felkelő napot.
Air France gép landol. Majd visszajöttek, mondja a narrátor. A jelenetben, mely
azt hivatott megjeleníteni, hogy a házasságtörő pár eltöltött együtt néhány
boldog órát, nincs semmi irónia. A narrátor körülbelül a film felénél lép be,
és sosem mond olyat, amit a képek nem tudtak elmondani. De nem a teljesen
elrontott narráció az első olyan rendezői fogás, ami kiélesíti, hogy Benoît
Jacquot fölött bizony eljárt az idő. A hetvenes-nyolcvanas években tisztességes
tévéfilmeket jegyző franciának – első műve egy Lacan életrajzi doku – sikerült bebizonyítania,
hogy a legjobb színészek sem képesek megmenteni a klisékből és az írói
tehetséget teljesen nélkülöző, szinte akrobatikusan lomha jelenetekből álló
filmet.
Mondhatnánk, joggal lehet unalmas a film,
hiszen főszereplője egy könyvelő, de nem eme tisztes szakma beemelésével van a
legnagyobb baj. Akár izgalmakat is hozhatna, ha nem sikkadna el például, hogy mi
lesz a sikkasztó polgármesterrel. Benoît Jacquot ugyanolyan magabiztosan vezeti
a történetét (mely egy lány-testvérpár szerelmi viszályát beszéli el) és
párbeszédeit a legüresebb klisék közé. Egy asztaltársaság e film szerint csak
borokról és ételekről beszélhet. A magányos nő szeme mindig könnyes. Lehetne a
történetet egy szenvedélyes és elmúlhatatlan szerelem történeteként, vagy
lélektani krimiként nézni. De bármilyen pozitív állítás e filmmel kapcsolatban
félrevezető lenne. Együtt játszik Gainsbourg (igaz Charlotte, nem Serge),
Mastroianni (igaz Chiara, nem Marcello), meg Catherine Deneuve (ő maga). Ne
dőljenek be a nagy neveknek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 143 átlag: 5.19 |
 |
|
|
|
