|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Lazarus hatásKránicz Bence
The Lazarus Effect – amerikai, 2015.Rendezte: David Gelb. Írta: Luke Dawson, Jeremy Slater. Kép: Michael Fimognari. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Olivia Wilde (Zoe), Evan Peters (Clay), Mark Duplass (Frank), Sarah Bolger (Eva). Gyártó: Blumhouse Productions / Chapter One Film / Lionsgate. Forgalmazó: Big Bang Kft. Szinkronizált. 83 perc.
A holtak feltámasztásának motívuma sajátos
jelentéssel bír a kortárs horrorfilmben, ahol az extrém erőszak ábrázolására
alapozott szériák életben tartása mellett komoly kihívást jelent a klasszikus
témák és alzsánerek újraélesztése és hozzáigazítása a 21. századi igényekhez.
Az itthon is vetített Sushiálmokat
jegyző, dokumentumfilmes hátterű David Gelb első nagyjátékfilmje ráadásul már
két éve elkészült, az idei forgalmazás tehát megint csak a történet felvetésére
rímel, a végeredményt látva viszont kétséges, hogy a
filmet érdemes volt-e megkésve moziba küldeni.
A Lazarus-hatás
érdemei ugyanis kimerülnek abban, ahogy a frankensteini alaphelyzeten túllépve
más, gyakran látott műfaji sémákat sorjáz szűk másfél órában, számos
sikerültebb előképet idézve fel a nézőben. A váratlanul agresszívvá váló kutya
a Cujóból, a halálközeli élményekről
folytatott eszmecserék az Egyenesen átból,
a telekinetikus képességekkel felruházott monstrum-hősnő alakja a Carrie-ből lehet ismerős – kellemes
csalódás, hogy Gelb legalább a kínálkozó, de elnyűtt found footage formavilágról hajlandó lemondani. A főszerepeket
játszó Olivia Wilde és Mark Duplass ugyanakkor képesek némi friss vért pumpálni
a másodlagos frissességű sztoriba. Különösen a kisebbfajta indie-ikonként
számon tartott Duplass esetében izgalmas, ahogy műfaji kalandozásai során is az
elhúzódó párkapcsolati válságok kisrealista témáját variálja: amíg a Kockázatos túrában az időutazás, a The One I Love-ban pedig a megkettőződés
teremtette meg a leválás és elengedés lehetőségét, addig Gelb filmjében a balul
végződő feltámasztási kísérlet mutat rá, hogy a kifulladt románcot nincs
értelme életben tartani. Ez a felismerés azonban aligha fogja felvillanyozni A Lazarus-hatás célközönségét, akik
kénytelenek beérni korábbi horror-élményeik kevéssé találékony újrázásával.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 63 átlag: 6.11 |
|
|
|
|