|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDMerényletFekete Martin
Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.
Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb
előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a
007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a
hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók
is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége
titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult
hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez
képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos
összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval
pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.
A Merénylet
alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles
Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező
szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt,
ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső
köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan
építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló
filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas
évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az
akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral
párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger
Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje
miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre
extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a
legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is
rakétavetővel próbálják meg kilőni.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.79 |
|
|
|
|