|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAmy – Az Amy Winehouse sztoriForgács Nóra Kinga
Amy – brit, 2015. Rendezte: Asif Kapadia. Kép: Matt Curtis. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Amy Winehouse, Mitch Winehouse, Raye Cosbert, Blake Fielder, Juliette Ashby. Gyártó: On The Corner Films / Universal Music. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 127 perc.
Asif Kapadia a Sennáért elnyerte a
legjobb dokumentumfilmnek járó BAFTA-díjat, a 27 évesen elhunyt, hatszoros
Grammy-díjas dalszerző-énekesnőről szóló Amy – Az Amy Winehouse sztori című
újabb egészestés munkája pedig már Cannes-ban debütált, versenyen kívül. A film
éppúgy „médiaszereplővé” vált, ahogy maga Amy Winehouse, a 127 perces alkotás
azonban nem szenzációs leleplezésekre pályázik, hatásvadász eszközökkel is igen
visszafogottan él, célja a lehető legempatikusabb módon, visszatekintő
pozícióból megrajzolni egy ember portréját. Kapadia és stábja elképesztő
mennyiségű archív videó- és képanyagot, a filmhez barátokkal, családtagokkal,
munkatársakkal felvett több száz órányi interjú hangját szerkeszti egésszé,
ebben maga Amy tűnik a legnagyobb segítségnek, aki nem csak a színpadon, hanem
a baráti felvételeken is tökéletes szereplő, személyes hangú dalszövegeivel
pedig kulcsokat ad a narratíva felépítéséhez.
De ki is ez az ember, mi is ez a történet? A film első
fele sikerültebb, precízen, az érzelmi bevonódásnak is helyet adva gyűjti össze
egy személyiség motívumait és vezet el arra a peremre, amikor a szeretetvágy és
a tehetség kiteljesítésének drive-ja az otthonra-társra lelés és a világhír
felé nyit éppen kaput, miközben a depresszió, az étkezési zavarok, a függőségek
és a hírnévben megtapasztalt magány elkezdik átvenni a főszerepet. A második,
nagyjából egy óra kaotikusabb, fogynak a baráti videók, eluralkodnak a
kommerciális felvételek, egyre több az utólagos felismerést hordozó
megszólalás. A sztori lezártsága és a felelősség kiterjesztése teszi
felkavaróvá a filmet. Vajon volt-e olyan pont, mikor közbe lehetett volna avatkozni,
volt-e olyan személy, aki közbe tudott volna? Az élet tanít meg arra, hogy
hogyan kell élni, ha elég sokáig kihúzod – Tony Bennett megkésett üzenete
egyszerre szól post mortem Amynek, a történet életben maradt szereplőinek és a
nézőnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 51 átlag: 5.24 |
|
|
|
|