|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz Eichmann-showAndorka György
The Eichmann Show – brit, 2015. Rendező: Paul Andrew Williams. Írta: Simon Block. Kép: Carlos Catalan. Zene: Laura Rossi. Szereplők: Martin Freeman (Fruchtman), Anthony LaPaglia (Hurwitz), Rebecca Front (Mrs. Landau), Andy Nyman (Landor), Vaidotas Martinaitis (Eichmann). Gyártó: Feelgood Fiction / BBC. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 90 perc.
Az, hogy az 1961-ben
Argentínában elfogott, majd Izraelbe hurcolt Adolf Eichmann négy hónapon át
tartó, világszerte közvetített tárgyalása a médium hőskorában
televízió-történelmet írt, és a náci rémtettek részletei először jutottak el
valóban széles nyilvánossághoz, jórészt egy embernek, az akkor harmincas éveit
taposó Milton Fruchtman producernek köszönhető, akinek az utókor, ha megkésve
is, ezennel igazságot szolgáltat. Az évszázad perének kulisszái mögé bepillantó
Eichmann-show az eseményt tető alá hozó szürke eminenciás, és rendezője, a
gonosz banalitását feldolgozni képtelen Leo Hurwitz közötti dinamikára
koncentrál, aki a közvetítést mindinkább alárendeli rögeszméjének, hogy
kameráival kizárólag Eichmanra fókuszálva behatoljon a letéphetetlen maszk
mögé.
A felállás papíron
izgalmas, azonban a film egyszerűen nem találja a közös nevezőt a párhuzamos
törekvései között: a rendezőnek sem a tárgyalóteremben vibráló feszültséget nem
sikerül átadnia (ezt eleve szabotálja a nézői pozíciónk és a stáb folyamatos
rezonőr-szerepe), sem a címszereplő megértéséhez nem visz közelebb – a filmesek
technikai és emberi problémái viszont egyszerűen súlytalannak érződnek a
lencsék túloldalán elhangzó borzalmak mellett; így pedig eleve nehezen áll
össze a szintézis, a média és a filmkép erejéről szóló intelligens tanulmány. A
játékidő második felében sorra kerülő tanúvallomások és a koncentrációs táborok
archív felvételeinek megrázó montázsszekvenciáit nézve persze nem marad el a
hatás – de ez kevésbé a mű érdeme, mintsem természetes, zsigeri reakció a
részünkről. Az alkotói szándék összességében dícséretes, a végeredmény azonban
legfeljebb a Fruchtmant játszó remek Martin Freeman miatt lehet érdemes a
figyelmünkre – a film máskülönben főműsoridős BBC-történelemleckeként is a
korrekt szintet alulról súroló darab.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 71 átlag: 5.63 |
|
|
|
|