|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziVictoriaRuprech Dániel
Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.
Victoria fiatal spanyol
nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik.
Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat,
órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál
beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye
mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns
művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az
egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát
leginkább csak a pultozással vagy egy call
centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül,
céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és
szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként
húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság
látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.
Amikor Victoria elindul
kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört
lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a
lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot
rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó
Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a
vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik
magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a
dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és
marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb
pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau
játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a
német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban
vitathatatlan, hogy a Victoria nagy
mutatvány.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 138 átlag: 5.74 |
|
|
|
|