|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMondvacsinált hősSneé Péter
Nem hősként, csupán helyzetének megfelelően cselekszik Bernie, amikor kimenti egy szerencsétlenül járt gép utasait a lángokból, majd gyorsan kereket old, hiszen szerencsétlen kis tolvaj ő, nem gáncstalan lovag. Vesztére a televízió egyik riporternője is neki köszönheti az életét, s hálából, no meg a remek sztori kedvéért hajszát indít utána. A „104-es járat angyalának” felajánlott egymillió dolláros jutalomért azonban valaki más jelentkezik, aki inkább illik a hősről alkotott eszményképhez.
Kitűnő indítás, és Stephen Frearst sem hagyja cserben jól ismert dramaturgiai érzéke, szigorú következetességgel bontja ki a történetet: miként csapják be a világot és önmagukat a nyilvánosság szakemberei, hogyan ünneplik a szélhámost, miközben az igazi életmentő még annyit sem ér el, hogy legalább meghallgassák. A tévéshow és a köznapok eseményei párhuzamosan futnak, s bár egyik a másikat közvetítené, semmi köze hozzá. Még beszédmódjuk is elüt, a nyilvánosság zajos és patetikus szónoklatokat kíván, míg a személyes érintkezés rekedten suttogó. A beállítások hasonlóként váltakoznak, s semmitmondó tágasságot szűk közeliek követik, melyekben teljes pompájában csodálhatjuk a Bernie-t alakító Dustin Hoffman játékát.
Az üzlet persze komédiává gyúrja át a tragédiát, ekként igazodik a fogyasztók feltételezett igényeihez. Nemcsak hosszadalmasan summázzák a tanulságot nékünk, szegény tudatlanoknak, nemcsak jókora adag sziruppal öntik le a sztorit, hogy igaz és csaló egyformán beléragadjon és végül összebarátkozzék a cukorban, hanem happy endet is kreálnak, zavarunkon pedig nemes gesztussal segítenek át, történetüket megfejelik egy slusszpoénnal; kacagva térhetünk hát vissza elhazudott életünkbe megint.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1054 átlag: 5.81 |
|
|
|
|