|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSétáló agyhalottakKránicz Bence
The Walking Deceased – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Dow. Írta: Tim Ogletree. Kép: Shaun Hart. Szereplők: Tim Ogletree (Green Bay), Joey Oglesby (Chicago), Dave Sheridan (Lincoln), Sophia Taylor Ali (Brooklyn). Gyártó: Aristar Entertainment / Violet Sky. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.
Néhány évvel ezelőtt
mutatták be a Vámpíros film című
horrorkomédiát, amely az akkor divatos vámpírfilmeket, elsősorban az Alkonyat-sorozatot parodizálta. Az idei Sétáló agyhalottak zombi-vígjátéka talán
még jobb esélyekkel indulhat a „minden idők legrosszabb horrorparódiája”
titulusért: író-főszereplője, Tim Ogletree igénytelenségben képes felvenni a
versenyt még a Katasztrófafilmet, Bazi nagy filmet és más fércműveket
jegyző Seltzer-Friedberg párossal is.
Persze a zombi alakjának
elmúlt évekbeli népszerűsége törvényszerűen hozza magával a zsánerparódiákat,
amelyek közül a Haláli hullák hajnala
nemcsak vígjátékként, hanem zombifilmként is emlékezetes maradt, Ogletree
opusza azonban mind a nevettetés, mind a borzongatás terén kudarcot vall. A
történet elsősorban a Walking Dead alaphelyzetét
társítja az Eleven testek képletével,
a seriff vezette túlélőcsapatba integrálva az egymásra gerjedő zombisrácot és
emberlányt. A gyengeelméjű seriff ámokfutásán időnként el lehet mosolyodni, de
nem érdemes – a szitkomokat idéző, sivár kistotálok uralta képi világ és a
tréfásnak szánt beszélgetésekre redukálódó cselekmény csakhamar lelohasztja a
pillanatnyi lelkesedést.
Noha a találó magyar
címet kapott Sétáló agyhalottak
semminemű szórakozással nem kecsegteti a nézőt, tanulságos figyelni, hogy a
készítők a zombijárvány okozta személyes veszteségekből és az apokalipszis
utáni újrakezdés romantikus oldalából igyekeznek viccet csiholni. Vagyis
elsősorban nem a zombihorrort, hanem a műfaj gyökerét jelentő zombimelodrámát (Fehér zombi, I Walked with a Zombie) parodizálják – ha más nem is, a monstrum
zsánervonzalmainak megmutatkozása a cinefilek számára érdekes lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 71 átlag: 5.14 |
|
|
|
|