|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMiénk a világVarró Attila
We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.
Az elektronikus
tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré
kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood
is beszállt a partiba, hogy a francia Eden
mintájára egy coming-of-age sztoriban
hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci
szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő
parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával,
ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág
terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt
szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a
történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.
Hasonlóan főhőséhez, aki
végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci
önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak
összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén
valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló,
csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó
szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik
meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult
szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az
író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk”
záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak
a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy
csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 49 átlag: 5.53 |
|
|
|
|