KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Alsó-Parnasszus magaslatán

A fekete múmia átka

Ardai Zoltán

Madarász Isti tévéfilmje még nem várva várt igazi Rejtő-adaptáció, de a magyar ponyvát termő kávéházi irodalmi televény szellemes rajza.

 

Rejtő ‘42-es évjáratú dialogikus miniregénye (vagy hosszúnovellája), A detektív, a cowboy és a légió éppúgy nem kaland-elbeszélés, mint ahogyan a rá alapozott ez évi tévéfilm, A fekete múmia átka sem egyenest felel meg a címének, hanem fölöttébb játékosan. Kalandossá stilizált kávéházi életkép az, ami a novellában – és Madarász Isti rendezésében is – kibontakozik, ám épp az ominózus stilizáció ott is, itt is különös értelmű, jelentékeny. A jelentés természetesen – a háromnegyed évszázados időkülönbség és a műnem-váltás okán – Madarásznál eleve eltér a rejtőitől, éspedig valamivel inkább, mint a nevezetes novella eddig született (részben hangjátéki) adaptációi esetében. Mégis, a tévéfilmi jelentés együtthangzása az eredetivel fennmarad, amihez éppen az kellett, hogy Madarász és a forgatókönyvet író Hegedűs Bálint szándékosan is elkalandozzanak A detektív…lapjaitól, elejtsék a szöveg betű szerinti követését.

Bár a kávéházi korban a Teréz körúti Nova ponyvairodalmi műintézet helyi szerzői gyakran tartózkodtak csoportosan a szemközti Bucsinszky asztalainál, de korántsem csakis itt (Rejtő a Japánban, mások más vendéglátóhelyeken több időt töltöttek), és vonulatuk fluktuációja is nagyobb volt, mint ami A detektív…-beli „Barbara tejbár” törzs-kompániájánál mutatkozik. A Barbara-kör tagjai egymással nem összetéveszthető, egyéni figurák, ugyanakkor szorosan összefűzi őket mégoly vetekedő szakmai fantáziájuk, és az az alapérzés, hogy ha már az életet egy Föld nevű büntetőtelepen kell letölteni, azt a legtisztesebb a garnizon valamelyik irodalmi kantinjába húzódva leróni. Ez a meghatározatlan külországi tájékon tengő rémtörténet-iparos klub: motivikus összegzés és kivetülés. A detektív…a pesti kolportázs-regénygyári brancs átképzelése e televény mennyei ideájává, úgy, hogy tagjai rengeteg apróságot furamód magukkal vihessenek az égbe (például azt a valahai pesti körülményt, hogy kiadónál bejáratos szerző félig írt kéziratlapjának letépett fele fizetőeszközként használható).

Humoros metszésével együtt hommage-jellegű novella A detektív..., még ha tiszteletadása olyasmit illet is, ami a megíráskor még jelenvaló volt. Ami felmagasztalódik benne, az nem maga a rejtői műhelyesztétika, hanem az a közeg, amelyben Rejtő magára talált, amelyből az ő regényszerzése kiemelkedett. Ekkortájt már – a barbárokra várva – mint emlékre tekintett a maga kávéházi jelenére. Ez az egyik oka a stiláris zöngék olykori összecsengéseinek A detektív… és Mándy Iván – moziemlékek, ó-hollywoodi varázsnevek álomlabirintusába nyíló – Zsámboky-novellái közt. „Egyébként” a Mi az, öreg?- novellafüzérből kivehetően Zsámboky kódorgásai állandóan valamiféle „Barbara presszó” környékén zajlanak ­(szóval már csak presszó…, de Zsámboky számára még így is inkább ködben imbolygó cél, mint tényleges törzshely).

Madarásznál megnyerő módon formázódik Rejtő-hommage a hozott anyagból. A fekete múmia átka visszahozza a Barbara-kört Pestre – mármint a platonikusan múltbeli Pestre, ahol természetes szokás a Centrált emlegetni –, és innen nyit filmes kedéllyel fantasztikus ablakokat a Vadnyugatra, sivatagba-őserdőbe, a Királyok völgyébe, a Jedikulába, akárhová, ahol szerző és kiadó harca nem vész el, csak átalakul. A zenei keretül is szolgáló régi-jazzes hangzatok az események során drámai-klasszikusakkal váltakoznak. A szereplők naturális elemeket és marionettes, vagy épp képregény-szerű kontúrosságot összehozó játéka jól sikerült vegyülék – Kovács Vandánál is, aki a gyerekeket vonszoló, hívatlanul a férj törzsasztalához nyomuló írófeleség égi mását hozza.

 

A fekete múmia átka – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Rejtő Jenő kisregényéből Hegedűs Bálint. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Hang: Major Csaba. Vágó: Politzer Péter. Képregény: Garisa H. Zsolt. Szereplők: Schmied Zoltán (Plock), Radnay Csilla (Evelin), Haumann Péter (Örmény), Molnár Gusztáv (Gerzson), Szervét Tibor (Monsieur George), Hajduk Károly (Gringó), Józsa Imre (Gordon Pepi), Kovács Lajos (Szőrmester), Vásári József (Pugacsev), Hegedüs D. Géza (Szerző), Kovács Vanda (Mimi), Nagy Péter (Martin, a pincér). Támogató: NMHH Médiatanács. Gyártó: Film Positive. A Duna Televízió bemutatója. 62 perc.

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12461