|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziÉg és jég közöttJankovics Márton
La glace et le ciel –
francia, 2015. Rendezte és írta: Luc Jacquet. Kép: Stéphane Martin. Zene:
Cyrille Aufort. Gyártó: Wild Touch / Eskwad / Pathé. Forgalmazó: Vertigo Média.
Feliratos. 89 perc.
Az Ég és jég között tökéletes példája annak, hogy kell egy nagyon
fontos témát és egy fantasztikus életutat üres heroizmusba és túlzott
stilizációba fojtani. A klímaváltozás kétségtelenül korunk egyik központi
problémája, a 83 éves Claude Lorius pedig a kérdéskör kulcsfontosságú
kutatójának számít. Az ő hihetetlen pályafutását mutatja be alaposan Luc Jaquet
dokumentumfilmje: archív felvételeken követhetjük végig, hogyan indult az
egyetemista Lorius élete első sarkköri expedíciójára az 50-es években, miként
élte túl az ádáz körülményeket, majd szeretett bele a jeges kontinensbe és
fejlesztette ki azt a különleges eljárást, amellyel napra pontosan képes
megmondani, hány fok volt több százezer évvel ezelőtt. Ezt követően vált a
francia kutató a klímaváltozás elleni küzdelem egyik korai szószólójává, az
Antarktisz jégpáncélja után tévéstúdiókban is megküzdve a tudományos
igazságért.
A film fő gyengesége,
hogy nem elégszik meg az erős történettel. Jaquet ezúttal sem képes az erős
alapanyagra bízni magát, így lépten-nyomon dagályos zenével és patetikus
narrációval támogatja meg a Lorius kalandjait megörökítő Super 8-as
felvételeket. Ráadásul hozzácsap még egy jelenkori szálat is, ahol az öreg
kutató heroikus pózokban mereng az emberiség sorsáról a kietlen sarkköri tájakon,
ezzel nemcsak véglegesen modorossá téve a filmet, de unalmasan bölcs
szuperhőssé stilizálva izgalmas életet élő főhősét. Persze Jaquet korábban is
mintha arra hajlott volna, hogy a dokumentumfilmek Zack Snydere legyen. Már az
Oscar-díjas Pingvinek vándorlásában
sem tudott a téma és a gyönyörű természetképek önerejére hagyatkozni, azóta
pedig csak tovább fokozta a stilizációt célzatos természetfilmjeiben. A Volt egyszer egy erdő-ben az őserdők
kipusztításának veszélyeire, ezúttal a globális felmelegedés beláthatatlan
következményeire figyelmeztet, de mindkét esetben jobban épít az érzelmek
felkorbácsolására, mint a probléma megértésére.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 30 átlag: 5.87 |
 |
|
|
|
