|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMarguerite – A tökéletlen hangCsiger Ádám
Marguerite –
francia-belga, 2015. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Marcia Romano és Xavier
Giannoli. Kép: Glynn Speeckaert. Szereplők: Catherine Frot (Marguerite), André
Marcon (Georges), Michel Fau (Atos), Christa Theret (Hazel). Gyártó: Fidelité
Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
127 perc.
Épp bemutatásra vár egy
életrajzi film Florence Foster Jenkinsről, a híresen tehetségtelen önjelölt
operaénekesről, akinek senki nem szólt, hogy fülsértő a hangja. Stephen Frears
rendezi, Meryl Streep és Hugh Grant játszanak benne, de néhány szemfüles
francia megelőzte őket. Noha igaz történeten alapul, a Jenkins élete által
inspirált film nem túl eredeti: jellemezhető az Amadeus, az Ed Wood és az
Alkony sugárút ötvözeteként, utóbbit
ráadásul (talán öntudatlanul) meg is idézi egy Erich von Stroheim karakterére
emlékeztető lakáj figurájával. A film a XX. század eleji Franciaországban
játszódik, címszereplője, Marguerite pedig egy
zenerajongó arisztokrata, aki kizárólag elnéző baráti körének énekel, amíg egy
tréfás kedvű zenekritikus „annyira rossz, hogy már jó” alapon pozitív recenziót
nem ír róla. A középkorú nő vérszemet kap és karriert szeretne operaénekesként,
néhány rosszakarója pedig adja alá a lovat.
A Marguerite-en meglátszik, hogy megtörtént eseten alapul, és ez nem
válik előnyére. A hősnő kérészéletű karrierjét ugyan következetesen fedi le, ám
közben mellékkarakterek morzsolódnak le és bukkannak fel az oldalán mindenféle
dramaturgiai rendszer nélkül. A
művészetek képviselői közül csak az énekeseknek van elengedhetetlen szüksége a
visszajelzésre, mivel mindenki máshogy hallja a saját hangját. Viszont pont ez
a kivételes helyzet teszi szimpla vígjátékká a filmet, miközben szólhatott
volna a dilettantizmusról és a giccs esztétikájáról is, mint a Nagy szemek, vagy a gazdagok
dekadenciájáról, mint a Foxcatcher.
Xavier Giannoli filmjének humora ehelyett korántsem áll távol az „annyira
rossz, hogy már jó” komikumtól, legviccesebb jelenetei ugyanis Marguerite
ellenállhatatlanul hamis performanszai.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 21 átlag: 5.29 |
|
|
|
|