KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér sivatag

Hegyi Gyula

A Fehér sivatag az a fajta titkosszolgálati krimi, amely a különböző ügynökségek egymás ellen vívott harcát bonyolítja a laikus számára szinte áttekinthetetlen – de többé-kevésbé látványos – történetté. Egy-két, véletlenül felbukkanó statisztát leszámítva, a filmben természetesen mindenki az FBI vagy a CIA ügynöke, volt ügynöke vagy ügynökének szeretője: de legrosszabb esetben is kis kisvárosi rendőr, aki már-már civilnek számít a titkosügynökök forgatagában. A civilek dicséretes tartózkodása azzal az eredménnyel jár, hogy a szövetségi titkosszolgálat ügynökei elsősorban egymást lövik halomra. Halott titkosügynök hever az új-mexikói sivatagban, odébb párosával a bokrok között, de jut belőlük a titkos raktárépületbe is: az utolsó pedig a végtelen homoksivatagban gyalogol, míg fel nem fedezi és el nem kapja egy újabb eresztés titkosügynök. Ha az FBI és a CIA ilyen jó hatásfokkal végzi ügynökeinek elpusztítását, akkor valóban nem sok szükség van KGB-re – ez utóbbi közreműködése nélkül is folyamatos az üresedés az ilyesfajta kormányhivatalokban.

Az igencsak szerény történetet néhány kitűnő színész igyekszik (kevés sikerrel) a hollywoodi átlag fölé emelni. Mickey Rourke ismét érzéki, cinikus, zseniális kalandort játszik, aki titokzatos vonzásával köti magához szépséges barátnőjét (Elizabeth Mastrantonio). Ám ezúttal hiába, a becsületes képű és még annál is becsületesebb lelkű kisvárosi zsaru (Willem Dafoe) megfosztja nőtől, pénztől és szerencsétől. Aztán mindent belep a fehér homok: leghamarabb a film emlékét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1266