|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziJátszmaKránicz Bence
The Call Up – brit, 2016. Rendezte és írta: Charles BArker. Kép: John Lee.
Zene: Tom Raybould. Szereplők: Morfydd Clark (Shelly), Chris Obi (Őrmester),
Max Deacon (Soxxx), Tom Benedict Knight (Marco). Gyártó: Red & Black Films
/ Stigma Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
90 perc.
Az utóbbi években mintha
szakadék nyílt volna a sci-fi kétféle megközelítése között. Az egyik oldalon
legalább százötvenmilliós költségvetéssel készülő hollywoodi adaptációk
(szuperhősfilmektől young adult-sikerekig), a másikon filléres indie-darabok
sorakoznak, amelyekben a tudományos-fantasztikus csavar hivatott piacképesebbé
tenni az egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató kamaradrámát (kartondobozból és
LED-lámpából barkácsolt időgépekkel például tele a padlás).
Utóbbi mezőnyben indul a
korábban mindössze egyetlen rövidfilmmel szerénykedő brit Charles Barker
nagyjátékfilmes bemutatkozása is, amely kivételesen nem az időugrós mozik
számát, hanem a VR-filmek kisebb, de szintén népszerű táborát gyarapítja.
Frappáns tömörséggel, már a főcím alatt megfogalmazott alaphelyzete szerint a
közeli jövőben egy cég megszállott gamereket
bérel fel, hogy teszteljék új játékát, de nem a monitor előtt görnyedve, hanem
valós időben és térben mozogva, virtuálisvalóság-szemüveggel a fejükön. Ami
játéknak indul, csakhamar élet-halál kérdése lesz, mikor kiderül, hogy spéci
sisakjuk a valóságban is kisüti a szimulációban elhulló résztvevők agyát. A
felismerés után beinduló, elcsépelt, de jól működtethető slasher-logika erejét
gyengíti, hogy egyik játékos sem elég rokonszenves ahhoz, hogy fikarcnyit is
törődjünk a sorsával – a hősök helyett a pincemély, elfúló hangon parancsolgató
őrmester lopja el a show-t. Bár szimpatikus, hogy Barker állítana valamit a
digitális fejlődés személyiségtorzító és testroncsoló hatásairól, semmi olyat
nem mond, ami ne lenne benne mondjuk Cronenberg eXistenZében, a légből kapott fináléval pedig kissé nevetségessé is
teszi magát. Hiába néhány impozáns látványelem, a Játszma leginkább egy HALO-epizód
hosszúra nyújtott átvezető videóját idézi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 11 átlag: 5.27 |
 |
|
|
|
