|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Mozi24 hétNagy V. Gergő
24
Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne
Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia
Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel
(Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film
/ ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
102 perc.
Most
már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek
listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt
annyira kétséges, hiszen a Két anya
drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus
pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24
hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő
rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól,
akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan
döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének
kereszttüzében.
Az
ismert stand-up komikus, Astrid
Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke
Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig
biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak
érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete?
gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült
bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget
állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a
lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel
központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista
álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is
lelkesen elismeri. A 24 hét
példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy
neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és
valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a
sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven
házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust
vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések
szcénái alatt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.71 |
|
|
|
|