|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziVirslipartiKránicz Bence
Sausage
Party – amerikai, 2016. Rendezte: Conrad Vernon és Greg Tiernan. Írta: Seth
Rogen, Ariel Shaffir, Kyle Hunter és Evan Goldberg. Zene: Christopher Lennerz
és Alan Menken. Gyártó: Annapurna Pictures / Point Grey Pictures. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 83 perc.
Seth
Rogen és barátai valószínűleg éppen kolbászt grilleztek egy kerti partin,
sörözés és füvezgetés közben, mikor eszükbe jutott az ötlet: mi lenne, ha ezek
a kolbászok életre kelnének, és legfőbb céljuk az életben az lenne, hogy
belebújjanak egy kettévágott kiflibe, majd boldog hot-dogokként végezzék? Ám a
filmtervek nagy része jobban hangzik kerti partikon elmesélve, mint a stúdiók tárgyalótermeiben
előadva, és csak a Rogen-banda hollywoodi befolyásának köszönhető, hogy
beszívott ötletükre kaptak húszmillió dollárt.
Ez a
húszmillió elég volt a tisztességes animációs kivitelezésre és pár haver
szinkrongázsijára (a zsidó bagelt alakító Edward Nortontól a tűzrőlpattant
tacóként hallható Salma Hayekig), a lényeg úgyis az lehetett, hogy a színészek
remekül szórakozzanak a forgatáson. Az alaphelyzet szerint az ételek élnek, és
vallásosan tisztelik a Vásárlót, aki az áruházi polcok mélyéről átviszi őket a
túlvilágra, hogy ott beteljesíthessék küldetésüket, a virslik például
behatolhassanak a vonzó kiflitestbe. A viccek fele a szexről szól, másik részük
a különféle ételekhez társított etnikumokon élcelődik. Ez utóbbiak kicsit
kifinomultabbak, többet is lehet rajtuk nevetni, főleg a bagel és egy örmény
lepény homoerotikus kapcsolatán.
Az
alkotók eközben a visszájáról pellengérezik ki a fogyasztói társadalmat, de
léha, foghegyről odavetett kritikájuknak éppúgy nincs ereje, mint egy éves
raktárkiküldetésből hazatért üveges mustárnak. A játékidő második felében a
szereplők egyre többet kábítószereznek, miközben a történet darabjaira hullik,
bár a célközönség tagjait ez aligha fogja zavarni. A stoner vígjátékok
csoportja újabb, kétségtelenül egyéni megközelítést választó darabbal lett
gazdagabb a Virslipartival, és
csattanós választ kaptunk arra a kérdésre is, miféle filmet rendezne az ember,
aki a Shrekben Mézit, a
mézeskalács-figurát szinkronizálta.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.14 |
|
|
|
|