|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA boszorkányBenke Attila
The Witch:
A New-England Folktale – amerikai–angol, 2015. Rendezte: Robert Eggers.
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Ralph Ineson, Kate Dickie. Forgalmazó: Universal /
BONTONFILM. 92 perc.
„Boszorkányok
márpedig vannak” – állította az egyik leghatásosabb boszorkányfilm, az
áldokumentarista műfajfilmek trendjét indító Blair Witch Project, mely az erdő mélyén, korhadó faházban
mesterkedő banya tipikus mesebeli archetípusából szorongáskeltő és feszült
horrorrémet teremtett. Hagyományosabb filmnyelvi eszközökkel dolgozik, de
ugyanezt teszi az amerikai elsőfilmes Robert Eggers is mítoszokból és
folklórból építkező pszichológiai horrorjában, A boszorkányban is.
A boszorkány története jó pár évtizeddel a híres salemi boszorkányperek előtt,
a tizenhetedik század hajnalán, az ekkor még valóban vad és misztikus
Amerikában játszódik. Az új-angliai Williamet, a farmert és családját kizárják
egy puritán közösségből, így az ötgyerekes apának a pusztában kell saját erőből
eltartania szeretteit. A mélyen vallásos família Thomasin, a legidősebb, lázadó
korszakát élő lány és édesanyja között izzó konfliktus miatt amúgy sem túl
nyugodt életét egy nap a párhónapos Sam eltűnése borítja fel teljesen. Az anya
és a két kisebb ikertestvér tüstént boszorkánysággal kezdik el vádolni a „fekete
bárány” Thomasint, ám mikor Calebnek, a kamaszodó fiúnak is nyoma vész a közeli
erdőben, a családnak szembe kell néznie a valódi gonosszal.
Robert
Eggers nem tucathorrort, hanem minden szempontból érdekes filmet forgatott,
melyet óangol nyelvezete, fakó, nyirkos hatást keltő képi világa, tabutörő
családábrázolása és határsértő szexuális felhangjai tesznek egyedivé. Itt a rém
a legjobb pszichológiai horrorfilmekhez (Rosemary
gyermeke, Ragyogás) hasonlóan
csupán katalizátor. A címbeli boszorkány mindössze háromszor tűnik fel, és bár
érkezése csontvelőig hatoló félelmet hoz magával, jelenléte nem a horrorhatás,
hanem a család tagjai közt lappangó feszültségek felszínre kerülése miatt
fontos. Így Robert Eggers első, mégis profi és kiérlelt nagyjátékfilmjének
megtekintése után garantáltan lesz legalább egy álmatlan éjszakánk – nemcsak a
borzongás, hanem az intelligens, felkavaró történet által generált kérdések
miatt is.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
|
|
|
|