KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher: Nincs visszaút

Csiger Ádám

Jack Reacher: Never Go Back – amerikai, 2016. Rendezte: Edward Zwick. Írta: Lee Child regényéből Marshall Herskovitz. Kép: Oliver Wood. Zene: Henry Jackman. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Cobie Smulders (Susan), Danika Yarosh (Samantha), Patrick Heusinger (Hunter). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 119 perc.

 

A hollywoodi sequelek látványosabbak és grandiózusabbak elődeiknél, kivéve néhány rendhagyó folytatást, melyek alkotói próbáltak nem beleesni ebbe a csapdába, és nem előre, hanem inkább visszaléptek egyet. A Star Wars: Az ébredő erő főleg nosztalgiát és bevált csavarokat kínált az előzmény-trilógia akcióorgiájához és világteremtéséhez képest, de a tökéletes példa a retró sequelre a Mission Impossible: Titkos nemzet. Illetve most már ez az újabb film a Tom Cruise-Christopher McQuarrie duótól, amiről sokat elárul, hogy hatásosnak szánt, a trailerben is megmutatott nyitójelenetében egyáltalán nincsen képkereten belüli akció.

A kiszolgált veterán Reacher továbbra is hajléktalan, bár nem az utcán, hanem szállókon él, és füleseket ad egykori munkaadóinak a katonai rendőrségnél. Épp randevúra hívná női összekötőjét, amikor a csinos őrnagyot megvádolják kémkedéssel. A nyomozó összeesküvés áldozata: egy afganisztáni ügy alkalmával darázsfészekbe nyúlt. Reacher megszökteti: folytatniuk kell a nyomozást, hogy tisztázzák magukat, de közben a hatóságok mellett egy privát katonai cég emberei is vadásznak rájuk.

Látványos szekvenciákban tehát nem bővelkedik a film, még ha nem is hiányoznak belőle a harcjelenetek. Akcióthrillerként és hard boiled krimiként meglehetősen kiszámítható a cselekmény. Cruise hiteltelen keménykezű héroszként, az öntudatos nőkarakter szerepe kimerül a főhős macsóságának kompenzálásában, az antagonista pedig érdektelen. Lee Child író és Edward Zwick rendező története inkább drámaként működik: a hős megváltását nem egy romantikus affér hozza el, hanem az, hogy apasági keresetet nyújtottak be vele szemben, állítólagos lánya pedig a katonai cég bérgyilkosainak célkeresztjébe kerül. Reacher, az őrnagy és a tini fruska menekülés és nyomozás közben családdá kovácsolódik, konfliktusaik a film fénypontjait jelentik a műfaji szálhoz képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13005