|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMentőakcióHuber Zoltán
Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép:
Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace
Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm
Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.
Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan
bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló
mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai
és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik,
idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami
az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a
remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a
forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.
Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám
sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes
variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly
mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb
túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros
mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a
filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a
takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A
szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem
túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik
és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló
őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról
elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő
vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő
és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az
eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy
hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 8.5 |
|
|
|
|