|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziŐrült boldogságVajda Judit
La pazza gioia – olasz,
2016. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Francesca Archibugi. Kép: Vladan Radovic.
Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Valeria Bruni Tedeschi (Beatrice), Micaela
Ramazotti (Donatella), Valentina Carnelutti (Dr. Zappa). Gyártó: Lotus
Productions / Manny Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 118 perc.
Paolo Virzì új filmje a
napsütötte Toszkánában játszódik, de a régió ezúttal nem kedélyes gasztrofilm
vagy romantikus komédia háttere. Virzì maga is a hely szülötte, több művét is
helyezte már oda. Akárcsak a nők világa, amely szintén meghatározó kategória a
rendezői életművön belül, legyen az alkotás érzékeny lélekrajz (Caterina a városba megy), vidáman
induló, de sötétbe forduló szatíra (Előtted
az élet) vagy családi melodráma (Toszkán
szépség).
Az Őrült boldogsággal a női filmeken belül a rendező újabb alműfajt
fedez fel: az „egy őrült naplója”-filmdrámákét. Két hősnőjét egy családias
pszichiátrián kezelik: míg Beatrice régóta az otthon lakója, addig Donatella
frissen kerül be. A furcsa páros közötti kölcsönhatás oda vezet, hogy
megszöknek az intézetből, és ezzel szó szerint egy őrült road movie kezdődik.
Vannak olyan filmek,
amelyeket kínszenvedés végignézni, de utolsó jelenetük annyira jól sikerült,
hogy felülír minden korábbit. Ezek közé tartozik az Őrült boldogság is, azzal a különbséggel, hogy itt az utolsó két
jelenet az, amit gyönyörűség nézni. Cselekménye legnagyobb részében a film
végigrohan a Száll a kakukk fészkére,
az Egy hatás alatt álló nő és a Thelma és Louise megidézésén, olyan
hosszúságban, amelyből bőven lehetett volna vágni. Ezt az időt főként Beatrice
monológjai töltik ki, aki mindenkit idegesít a környezetében – beleértve a
nézőt is. A fináléra ráadásul kiderül, hogy valójában Donatella az, akinek
katartikusan zárul a története, és érdemesebb lett volna korábban is inkább rá
koncentráltuni. Így viszont nem egyértelmű a válasz a kérdésre, érdemes-e végigülni
az Őrült boldogság első egy és
háromnegyed óráját az utolsó, csodálatos tíz perce kedvéért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
|
|
