|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA démon arcaSepsi László
Incarnate – amerikai,
2016. Rendezte: Brad Peyton. Írta: Ronnie Christensen. Kép: Dana Gonzales.
Zene: Andrew Lockington. Szereplők: Aaron Eckhart (Dr. Ember), Carice van
Houten (Lindsay), David Mazouz (Cameron), Catalina Sandino Moreno (Camilla).
Gyártó: IM Global / Blumhouse. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.
Mivel James Wan sikerrel
telítette a horrorpiacot saját démonjaival és szellemvadászaival, az okkult
területekre tévedt további alkotóknak szükségképpen ki kell kutatniuk a téma
újabb variációs lehetőségeit, ha meg akarnak mérkőzni a tükörsimára polírozott
konkurenciával. A démon arca a műfaji
mash-up jó kezekben igen hálás
stratégiáját választotta, egy az egyhez arányban vegyítve megszállt gyerekes
ördögfilmet az instabil alternatív valóságokban (jelen esetben tudatalattikban)
játszódó sci-fivel – csak éppen az Ördögűző
találkozása az Álomküzdőkkel (esetleg
az Insidious flörtje az Eredettel) ezúttal egyáltalán nem jó
kezekbe került.
A démoni
megszállottsághoz kapcsolódó közhelyek (diszfunkcionális család, felnőtt hangon
dörmögő poronty) felsorakoztatása után A
démon arca előbb átköltözteti az alműfajt a sci-fi felségterületére –
démonológia helyett a parazitológiából kibontva az elengedhetetlen körítést –,
majd mire a tolókocsiba kényszerült John Constantine-pótlék bajtársai
segítségével alámerülhetne a fertőzött elmék bugyraiba, a készítők ötletei is kifogynak.
A démon arcának álomterei a Freddy
Krueger-féle szórakoztató extravagancia hiányán túl is konganak a kreatív
ürességtől, ahol a legmarkánsabb vizuális ötlet egy szokatlan színűre festett
ajtó, miközben a fantázia-deficit végső tüneteként a másvilági harcokat is
puszta ököllel vívják a résztvevők. Az ördöginek szánt elmejáték így hamar
dugába dől, trükkjei nem elég látványosak és nem is elég ravaszak ahhoz, hogy
lehengereljék a (10. perc után már a borítékolható) nyitott befejezést váró
nézőt. Viszont egy feladatot mégis nagyobb sikerrel teljesít, mint a szintén
mentális idea-beültetésre vállalkozó Eredet:
megtekintése után ugyanis lehetetlen szabadulni az Awolnation Sailjének a filmben többször hallható
dallamaitól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 5 |
|
|
|
|