|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzéttörveSepsi László
Split – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők:
James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher),
Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures.
Forgalmazó:
UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.
Utóbbi két filmje
alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak
újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A
nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás
a lehető legolcsóbb (found footage)
formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező
korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi
főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de
vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki
elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció,
amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint
egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.
Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az
egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását,
miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül
megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait
szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel
szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és
műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis
cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan
marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása
egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több
volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai
ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az
evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő
üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|