|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziVakfoltBenke Attila
Vakfolt – magyar, 2016.
Rendezte: Slemmer Ádám. Írta: Slemmer Ádám, Varsányi Szabolcs. Kép: Slemmer
Ádám, Pásztor Péter. Producer: Osvárt Andrea. Szereplők: Rábaközi Gergő (Várady
Attila), Réti Nóra (Laura), Benesovits Áron (Gyula), Slemmer Ádám (Wittmann
Zsolt), Bernáth Viktor (Dr. Balogh Zoltán), Kálid Artúr (Külügyminiszter).
Gyártó: Amego Film. Forgalmazó: Amego Film. 89 perc.
Mostanság népszerű a
magyar rendezők körében a honi filmes műfajpalettán hiánycikknek számító
thriller (Víkend, A martfűi rém), amely akár kevés pénzből is kivitelezhető (A vizsga, Szürke senkik). A szerényebb költségvetésű, de kreatív zsánerfilmre
lehetne pozitív példa a szakmán kívülről érkező Slemmer Ádám első
nagyjátékfilmje, a Vakfolt is, ám
sajnos igencsak érződik rajta, hogy nem profik műve.
Várady Attila tehetséges
rendszertervező, akit balesetben megsérült húgával zsarol a CIA-ügynök
Wittmann, hogy segítsen neki és csapatának a szintetikus üzemanyagot
kikísérletező Balogh Zoltán szemében egy nanokamerát elhelyezni a képlet
megszerzése végett. Ahogy az lenni szokott, a sikeres akciót követően Wittmann
magának akarja a dicsőséget, ám Attilának és a bérgyilkos Laurának sikerül
elmenekülnie a véres leszámolás elől a bosszú reményében.
A Vakfolt thrillerklasszikusokat (Szökevény,
Kardhal, Eredet) idéző cselekménye kiszámítható és szinte követhetetlenül
gyors, bár legalább próbál önironikus lenni, minthogy Kálid Artúr
politikusfiguráját leszámítva minden karaktert kora huszonévesek formálnak meg.
Dialógusai azonban hiteltelenek és didaktikusak, a feszengő színészek pedig
képtelenek eggyé válni karakterükkel, gyakran úgy darálják le szövegüket,
mintha egy szóbeli vizsgán felelnének, máskor modorosak, túljátsszák
szerepüket.
Formai szempontból az
igyekezet érezhető, és el kell ismerni, hogy a rendező a rendelkezésére álló
technikai apparátussal a lehető legtöbbet hozta ki a hajmeresztő
akciójelenetekből, még ha a pixeles képi világ rikító színeivel bántja is a
szemet. Van tehát potenciál Slemmer Ádámban mint filmalkotóban, azonban a Vakfolt még inkább hasonlít pár lelkes
filmrajongó YouTube-videójára, semmint egy tehetséges amatőrfilmes profik
világa felé tett első lépésére.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 5 |
|
|
|
|