|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziOroszlánKránicz Bence
Lion
– amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből
Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran.
Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman
(Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein
Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.
Posztigazságokkal
és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz
történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg
azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül
mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi
manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett
embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.
Ám
az Oroszlán valóban olyan erős
történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett
cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo
kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több
mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem
beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán
árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál
házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett
felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.
Saroo
Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett
Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében
a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált
filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A
gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film
elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy
endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb,
a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé
izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|