|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziDesiertoÁrva Márton
Desierto
– mexikói, 2015. Rendezte: Jonas Cuarón. Írta: Mateo Garcia és Jonas Cuarón.
Kép: Damian Garcia. Zene: Woodkid. Szereplők: Gael García Bernal (Moises),
Jeffrey Dean Morgan (Sam), Alondra Hidalgo (Adela), Marco Perez (Lobo). Gyártó:
Esperanto Filmoj. Forgalmazó: Pannónia Ltd. Feliratos.
94 perc.
Míg
az új elnök beiktatásával megtapasztalt disztópia az Egyesült Államokban az 1984 eladásait dobta meg, a magyar
filmforgalmazók Alfonso Cuarón fiának határvédő-thrillerével igyekeznek
testközelbe hozni a radikális fordulat sokkélményét. Az egyik legsikeresebb
mexikói bevándorló-családból kikerült rendező ugyanis a határátkelés nagy múltú
toposzát elegyíti a fenyegető amerikai idegengyűlölettel, és ezt a gondolatot
alig cizellálva zúdít nézőjére másfél órányi tömény rettegést.
Az
erőviszonyok tekintetében kétséget nem ismerő alapfelállás szerint egy
csapatnyi mexikói igyekszik az északi szomszéd földjére, ahol egy kérges
tenyerű vadász várja őket csőre töltött puskájával és egy szófogadó vérebbel. A
mindent hátrahagyó utasok esélyei ráadásul még tovább romlanak, amikor lerobban
az őket szállító teherautó, így gyalog kell átküzdeniük magukat a roppant
hegyek között. Jonás Cuarón elhagyja az utóbbi évek határátlépő-filmjeire (Sin nombre, Az ígéret földje) jellemző
drámai hangvételt, és csak utalásszerűen használja a reményvesztett latinók közötti szolidaritás vagy a
migráció jelentette érzelmi és fizikai próbatétel motívumait. Ezek helyébe végletekre
redukált szembenállás kerül: üldözések és brutális leszámolások váltják
egymást, a család viszontlátásának vagy a jobb élet felkutatásának ígéretét
pedig hamar túlharsogja a töltények süvítő zaja. A céltudatos önbíráskodó és az
egyre fogyatkozó bevándorlók harcának bemutatása ugyanakkor zavaróan együgyű,
és jóformán csak abban az ihletett jelenetben lép túl a gyűlöletpolitika
tragédiájának illusztrációján, amikor az élet-halál hajsza a lepusztult
sziklaszirteken végül nehézkes és értelmetlen fogócskává lényegül át. A
tengerentúlon a tavalyi választási kampány kezdetére időzített Desierto mindezek ellenére ma már jóval
több, mint a nyílt ellenségeskedés veszélyeire figyelmeztető, karikírozott
rémálom.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5 |
|
|
|
|