|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzívvel-lélekkelTeszár Dávid
Réparer les vivants –
francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből
Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar
Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó:
Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
103 perc.
Az ifjú francia
rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban
megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon
belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos
méregnél (2010) a hit, a Suzanne
(2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két
cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel
a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után
balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel,
amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy
középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a
cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja.
Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több
szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg
nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne),
szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró
rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré
érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal
árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A
francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még
akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte
dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz
viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és
elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember
van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 6.75 |
|
|
|
|