|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziEgy német sorsBaski Sándor
A German Life – osztrák,
2016. Rendezte és írta: Christian Krönes, Olaf S. Müller. Kép:
Frank Van Vught. Szereplők: Brunhilde Pomsel.
Gyártó: Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
107 perc.
Az idén januárban, 106
éves korában elhunyt Brunhilde Pomsel akkor is fontos tanúja lett volna a 20.
századnak, ha történetesen nem Goebbels propagandaminisztériumában dolgozik
gyors- és gépíró titkárnőként, filmre rögzített visszaemlékezése így viszont
túlzás nélkül nevezhető különleges kordokumentumnak. Az Egy német sors a legkevésbé kreatív dokumentumfilmes formát
használja, a beszélőfejes megoldásnak azonban ezúttal nincs alternatívája.
Pomsel fekete-fehérben fényképezett, ráncoktól barázdált arca úgyis hipnotikus
látvány lenne, ha egy százszor elmesélt történetet mondana fel újra, de mintha
ő maga is itt és most, a kamera előtt számolna el a lelkiismeretével. A
karrierjét egy zsidó ügyvéd titkárnőjeként kezdő Pomsel egyáltalán nem volt
politikus alkat, hidegen hagyták a nemzetiszocialista párt szólamai, a
közhangulatot követve mégis belépett az NSDAP-ba, így kerülhetett be a rádió
érintésével Goebbels minisztériumába. Látszólag nincs bűntudata, azt állítja,
nem tudott a haláltáborok borzalmairól, csak utólag szembesült vele, hogy
milyen rezsimet szolgált, de testbeszéde, az elakadó mondatok és a súlyos
csendek mást üzennek. Mintha nem tudná saját magát sem meggyőzni arról, hogy a „parancsra
tettem” erkölcsisége vagy erkölcstelensége felmentést adhat – ami évtizedeken
át működhetett túlélési stratégiaként, az a halál kapujában önbecsapásként
lepleződik le.
Pomsel monológját rendre
amerikai és német propagandafilm-részletek szakítják meg, amelyek a történelmi
tények ismertetésénél sokkalta hatékonyabban érzékeltetik a korszellemet, a
film utolsó harmadában pedig a koncentrációs táborok felszabadításakor
készített döbbenetes felvételeket is bemutatják rendezők. Ez a három regiszter
– a személyes emlékezet, az állami hazugságpropaganda és a valóság szenvtelen
lenyomatai – együtt adják ki a teljes képet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
|
|
