|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziHatáridős esküvőAlföldi Nóra
(Laavor et hakir) –
izraeli, 2016. Rendezte és írta: Rama Burshtein. Kép: Amit Yasour. Zene: Roy
Edri. Szereplők: Noa Koler (Michal), Ronny Merhavi
(Feggie), Oz Zehavi (Yos), Irit Sheleg (Michal anyja). Gyártó: Avi Chai.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
110 perc.
Rama Burshtein az egyik
legizgalmasabb alkotó a kortárs indie-mozi közegében; mert nem elég, hogy ő az
első ultra-ortodox zsidó nő, aki szélesebb közönségnek csinál filmeket, de
képes saját zárt, konzervatív erkölcsű közegének nüanszait és rituáléit
általános emberi problémák megrajzolásának szolgálatába állítani, anélkül, hogy
haszid-szafarivá zsugorítaná filmjeinek miliőjét.
Burshtein első
nagyjátékfilmje még ortodox szokásjogokon keresztül boncolgatta a család /
közösség és egyén viszonyát, míg második egészestés darabja a Határidős esküvő egy harmincas szingli
férjkeresési vircsaftját meséli el. Miután Michal vőlegénye az eljegyzés után
kihátrál a hőn áhított frigyből, a tüzes természetű lány némileg pragmatikusan
úgy dönt, hogy mégsem mondja le a szertartást, tekintettel arra, hogy a
képletből csak egyetlen komponens, a vőlegény hiányzik. Michal tehát elszánt
keresésbe kezd; egyik (vak)randevú jön a másik után, a tanulságos
beszélgetések, ismerkedések közepette a főhősnő egyre közelebb kerül önmagához.
A Határidős esküvő szerencsére
eltekint műfajtársai ordenáré tipizálási szokásaitól, finom karakterrajzokon
izgalmas dialógokon keresztül fixírozza főszereplője lelkének tusáit. Nyers,
manírmentes darab, csók és a rózsaszín köd nélkül mesél a férfi-női kapcsolat
bonyodalmairól, ráadásul senkit nem hoz méltatlan helyzetbe, egyik nemet sem
alázza porig, mély empátiával és szeretettel fordul mindenki felé. Ennyi bőven
elég ahhoz, hogy a feszültség a film végéig kitartson: a befutó vőlegény bárki
lehet, vagy éppen a női függetlenség jegyében senki nem jelenik meg a hüppe
alatt. Burshtein felismerte, hogy a 19. századi erkölcsök mennyire a javát
szolgálják egy ilyen történetnek, forradalmi hangvétele csupán annyi, hogy
képes úgy szórakoztatni, hogy története az emberi szívre, alapvető vágyakra
koncentrál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6.83 |
|
|
|
|