|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziUtóhatásSoós Tamás Dénes
Aftermath – amerikai,
2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene:
Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake),
Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View
Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált.
94 perc.
Egy
légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő
összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a
légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és
feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan
kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a
képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet
a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására
kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott
viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre
lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen
fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító
Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést
követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en
bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár
macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a
családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran
Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor
bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.
Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró
párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a
szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a
revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik
alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a
nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos,
de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
|
|
