|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA galaxis őrzői vol. 2.Huber Zoltán
(Guardians of the Galaxy
Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn.
Írta: Dan Abnett,
Andy Lanning
képregényéből James Gunn.
Kép: Henry Braham.
Zene: Tyler Bates.
Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel
(Groot). Gyártó: Marvel Studios
/ Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.
A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű,
tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra
fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a
lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A
standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos
megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani,
hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb
tehetségeket.
A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az
eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával
támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését
jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat
sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák
közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók
ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál
jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A
nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése
gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált
kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is
telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb
kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt
freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása
szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális
családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó
hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig
az újabb stáblistát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|