|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziRenegátokFekete Tamás
Renegades –
amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard
Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie
Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó:
EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.
A kalandműfaj egyik
legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a
MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen
számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet
lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó
Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a
keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül
már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és
földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén
indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy
rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az
1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban
egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő
kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most
egy tó mélyén pihen.
Steven Quale még James
Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több
szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a
forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket
gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró
Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem
csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet:
szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink
egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek
veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e
szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói
tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok
is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik
be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben
csillog.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|