|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA széfRoboz Gábor
The Vault – amerikai, 2017. Rendezte: Dan Bush. Írta: Dan Bush és Conal Byrne. Kép: Andrew Shulkind. Zene: Shaun Drew. Szereplők: Taryn Manning (Vee Dillon), Francesca Eastwood (Leah Dillon), Scott Haze (Michael Dillon), James Franco (Ed Maas). Gyártó: Redwire Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 91 perc. Elvben nagyon is eseményszámba megy, hogy
heist-horror kerül a magyar mozikba – egyúttal, furcsamód, rögtön az HBO-ra is
–, A széf azokat legalábbis könnyen
felcsigázhatja pofonegyszerű alapkoncepciójával, akiket egy éjféli
mozi-hangulatú vetítés ígérete alapvetően örömmel tölt el. A precízen másfél
órára kalibrált film nyitásában két elhidegült lánytestvér egy bűnözőcsapatot
irányítva betör egy bankba, hogy pénzt szerezzenek a szintén velük dolgozó,
bajba került öccsüknek. A mérsékelten profi bagázst a legnagyobb meglepetés
akkor éri, amikor szembesülnek vele, hogy az épület alagsora nem csak egy
széfet rejt: a sötétben ráérősen gyülekező, de annál agresszívebb rémségek is
vannak.
A lassan tizenöt éve
filmező Dan Bush (A jel) eddig is
leginkább kisköltségvetésű high-concept műfajfilmekkel próbált betörni a
köztudatba, de teljesen kizárt, hogy egy tehetségekre vadászó producer épp a
legfrissebb produkciója alapján látja meg benne a szűkös büdzsével is
leleményesen gazdálkodó rendezőt. Az idei film egyedüli bravúrja az, hogy hiába
játszódik végig egy zárt helyszínen, és hiába skiccel fel legalább féltucat
aktív szereplőt, egyetlen épkézláb karaktert vagy párbeszédet sem képes
felmutatni, és nehéz lenne a színészeket hibáztatni azért, hogy legfeljebb két
arckifejezés váltogatásával estek túl a forgatáson. Bush az in medias res
kezdéssel nagyon hamar kiöli a valódi feszültséget a heistból, a horrorhoz
pedig messze nem ért annyira, hogy élelmes filmnyelvi fogásokkal ellensúlyozza
a pénzhiányt, ahhoz viszont már nem elég amatőr, hogy A széf az elejétől a végéig kínosan szórakoztató legyen.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|