|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA kolosszusBenke Attila
Colossal – kanadai–spanyol,
2016. Írta és rendezte: Nacho Vigalondo. Szereplők: Anne Hathaway, Jason
Sudeikis, Austin Stowell. Forgalmazó: ADS Service. 105 perc.
King Kongot és Godzillát
az elemzők az ősi istenek az istent játszó emberi fajra mért csapásaként
értelmezik. Ezzel szemben az olyan animék, mint a Neon Genesis Evangelion, a Tengen
Toppa Gurren Lagann és az Attack on
Titan, illetve az ezek előtt tisztelgő, Guillermo del Toro-féle Tűzgyűrű városromboló szörnyei ellen
küldött gigantikus robotok éppen azt jelzik, az ember dacol a felbőszített
felsőbb hatalommal. A spanyol Nacho Vigalondo (Időbűnök, Extraterrestre)
ebből az óriásszörny-mítoszból némi kreativitással meglepően jól működő,
társadalmilag is érzékeny egzisztenciális drámát kerekített A kolosszusban.
A lecsúszott New York-i
értelmiségit, Gloriát alkoholproblémái miatt kidobja a párja. Szerencséjére a
vidéki otthonába visszatérni kényszerülő lány találkozik gyerekkori barátjával,
a szintén örökvesztes Oscarral, aki felveszi őt lepukkant kocsmájába. A két
lúzer életében akkor áll be fordulat, mikor hírt kapnak a világ másik felén, a
már Bong Joon-ho A gazdatestjében is
megtámadott Szöulban pusztító óriásszörnyről. Ugyanis kiderül, hogy a monstrum
különleges összeköttetésben áll Gloriával. Az elszúrt élete miatt frusztrált
Oscar pedig megragadja az alkalmat, hogy végre lehessen valaki, még ha ehhez
egykori barátnője ellen is kell fordulnia.
Vigalondo műve úgy képes
rengeteg témát felvetni, hogy közben nem roskad össze a teher alatt, sőt
frappánsan fésüli össze az unásig ismert szörnyes sci-fit a
társadalomkritikával, a felnövekedési drámával és a genderkérdéssel. A kolosszusban nemcsak az fontos, hogy
Gloriát mint nőt sorra kihasználják a férfiak, és hogy a nagy álom korántsem
jön össze Amerikában mindenkinek. Hangsúlyos az is, hogy míg az amerikai Oscar
és Gloria egyet lépnek a filmbeli játszótér homokjában, a Föld másik felén
ezrek pusztulnak el, és felhőkarcolók dőlnek romba. Jóllehet, Dél-Korea
ugyanúgy fejlett ország, mint az Egyesült Államok, ám Gloria, Oscar és a szörny
konfliktusán keresztül A kolosszus
rávilágít a korunkban is jelenlevő neokolonializmus problémájára, az USA és a
világ egyenlőtlen kapcsolatára. Éppen ezért sajnálatos, hogy Nacho Vigalondo
művének utolsó fél órája közel sem sikerült olyan érdekesre, mint az azt
megelőző hetven perc, így a katarzis elmarad. Ennek ellenére azonban A kolosszusnak az utóbbi évek legjobb
sci-fijei között a helye. Meg kell becsülni, mert jó sci-fiből manapság nagyon
kevés van.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|