|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziViszlát, Christopher Robin!Fekete Tamás
Goodbye
Christopher Robin – brit, 2017. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Frank
Cottrell-Boyce és Simon Vaughan. Kép: Ben Smithard. Zene: Carter Burwell.
Szereplők: Domhnall Gleeson (Milne), Margot Robbie (Daphne), Kelly Macdonald
(Olive), Will Tilston (Christopher Robin). Gyártó: DJ Films / Gasworks Media.
Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
107 perc.
A híres írók életét és főművük megszületését elmesélő
filmek az utóbbi időben feltűnő gyakorisággal nyúltak a gyerekszobák
könyvespolcára inspirációért; a Viszlát,
Christopher Robin bő egy évtized alatt immár a negyedik hasonló témájú biopic, ráadásul az ifjúságnak szóló
alapanyag mellett még az is közös mindegyikükben, hogy a vizsgált irodalmi
alkotás a múlt század első évtizedeiben, Angliában született meg. Ám
a Pán Péter, Nyúl Péter és Mary Poppins alakjának – sokszor csupán másodlagos jelentőségűként
használt – megteremtését elmesélő filmekkel szemben a Viszlát, Christopher Robin jóval komlexebb módon mondja el az Opus
Magnum megszületését.
Simon Curtis filmje némileg előnyös helyzetből indul,
hiszen köztudott, hogy Róbert Gida alakját a Micimackó szerzőjének gyermeke ihlette. A rácsodálkozás gesztusa
helyett így elmerülhet a körülményekben, elsősorban az I. világháború és a
francia hadszíntér sokkját megtapasztalt és íróként is új utakat kereső Milne
alakjában, valamint apa és fia kapcsolatában. A Micimackó eszerint nem csupán a szeretetét és apai teendőit
helyenként kicsit sután ellátó férfi számára kínált kapcsolódási pontot a
fiához, de a fronton átélt traumák elfelejtésében is segített a közösen
megálmodott és benépesített Százholdas Pagony, ahol a lövészárkok állandó
rovarzümmögésének hangja már a méhek döngicséléseként hallható. Curtis azonban
legalább ennyire fontosnak tartja mindazt, ami a könyv megjelenése után
következett: azt az állandó reflektorfényt és népszerűséget – valamint a fiktív
szereppel való azonosítást –, amelytől már korábbi rendezése, az Egy hét Marilynnel Monroe főhőse is
igyekezett minden lehetséges módon megszabadulni. Így lesz a cím nem a
valóságos Robintól, hanem a regénybeli Róberttől való búcsú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|