|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziInsidious: Az utolsó kulcsVarró Attila
Insidious:
The Last Key – amerikai, 2018. Rendezte: Adam Robitel. Írta: Leigh Whannell.
Kép: Toby Oliver. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Lin Shaye (Elise Rainier),
Leigh Whannell (Specs), Caitlin Gerard (Imogen), Josh Stewart (Gerald). Gyártó:
Blumhouse Productions / Stage 6 Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.
Habár
az idén negyedik fejezetéhez ért Insidious-széria
erényei részről részre csökkennek, a mostanra egyetlen túlélőnek mégis kijár az
elismerés, sőt az Az utolsó kulcs
szinte kivételes alkotás a műfajban: elvégre igen ritka az olyan franchise-darab, ahol egy idős hölgyet
nem a gyilkos szipirtyó, kortárs boszorkány vagy démoni nagyi szerepkörében
látunk, hanem pozitív főhősként, aki epizódszereplőből immár saját sötét
múltjának probléma-megoldójaként vezeti végig a nézőket az ezredik olcsó
kísértetház-mesén. Elise Rainier, veterán szellemirtónő ezúttal kamaszfejjel
elhagyott szülőházát próbálja megtisztítani Freddy Krueger portás-verziójától,
aki pengék helyett kulcsokat visel ujjai hegyén és alagsori kuckójában halottak
elveszett lelkeit őrzi kofferekben – ám a nehezen kivívott diadalhoz hősnőnk
kénytelen megszabadulni saját démonától, egy torzlelkű édesapa nyomasztó
emlékétől is.
A Taking of Deborah Logan satrafa-horrorjával
debütáló Adam Robitel és a franchise íróatyja,
Leigh Whannell közös művének legérdekesebb vonását a férfiközpontú szociohorror
és a női pszicho(rém)dráma sikertelen összeboronálása jelenti, ám a szadista
bábdiktátorok sztálini szimbolikája és a nőáldozatok szellemalakjaival
jelképezett terápiás üzenet nászéjszakájából csupán életképtelen hibrid
született, amely maga sem tudja pontosan, mit akar kihozni a sarkított
gender-felállásból. Így a kísértetek ezúttal is csak a „bármikor-bárhogyan-feltűnhet-minden-logika-nélkül”
kényelmes sokk-stratégiájára szolgálnak, az elcsépelt pincetúsz-tematikának
pedig pár gore-pillanaton túl annyi értelme sincs, mint egy marék lepkegyűjtőnek.
Marad a geronto-scream queen Lin
Shaye bölcs matróna-arca a groteszk zsánerkarikatúrák között és a hiú remény,
hogy a fináléban kerekre zárt tetralógia valóban utolsó kulcsát láttuk… még mielőtt hősnőnket elzavarnák Adolf
Hitler szelleme után egy argentin nyugdíjas-panzió náci szellemtanyájára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|