|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziViktoriaBaski Sándor
Viktoria – bolgár, 2014.
Rendezte: Maya Vitkova. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Kaloyan Dimitrov. Szereplők:
Irmena Chichikova (Borjana), Mariana Krumova (Dima), Dimo Dimov (Ivan), Kalina
Vitkova (Viktoria). Gyártó: Mandragora / Viktoria Films. Forgalmazó: Vertigo
Média. Feliratos. 155 perc.
Szófia, 1979. A rezsimet
szívből gyűlölő fiatal Borjana kénytelen hithű kommunista anyjával közös
lakásban élni. Miközben a WC-ben titokban Coca Colát kortyol és amerikai
cigarettát szív, az emigrálásról álmodozik, de egy nem kívánt terhesség
meghiúsítja terveit. Kislányát, a köldök nélkül születő Viktoriát ráadásul a
Párt kikiáltja az Évtized Gyermekének, akit ettől kezdve a Rendszer
szimbólumaként ünnepelnek – limuzin szállítja minden nap az iskolába,
szobájából külön telefonvonalon tudja Zsivkov főtitkárt elérni, a család pedig
új lakást és autót kap. A harmadik felvonás már a rendszerváltás után néhány
évvel játszódik, a megkeseredett Borjana még mindig derékba tört álmait
siratja, és sem anyjának, sem lányának nem képes megbocsátani. A
családegyesítés feladata az elkényeztetett gyerekből okos és érzékeny kamasszá
serdült Viktoriára hárul.
Maya Vitkova elsőfilmjét
joggal lehetne a bolgár Taxidermiának
hívni – négy évvel ezelőtt, amikor elnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját, a
zsűri is Pálfi György szatírájához hasonlította –, mindkettő a nagypolitika
árnyékában játszódó többgenerációs történet hasonlóan expresszív stílusban
elmesélve. Vitkova a konvenciókra fittyet hányva váltogatja a tónusokat –
filmje realista karakterdrámaként indul, groteszk szatíraként folytatódik és
családi melodrámaként ér véget –, miközben archív híradórészletek és képi
metaforákkal felütött szürreális fantáziajelenetek váltogatják egymást.
A Viktoria helyenként túlzsúfolt, de éppen a fésületlensége teszi
izgalmassá. A hagyományos családtörténetektől elvárható pszichológiai
realizmust nem lehet rajta számon kérni, a szereplők vágyait és fájdalmait
azonban szavak nélkül, a képek nyelvén talán még hitelesebben, még átélhetőbben
tudja visszaadni, és közben, nem mellesleg, a kommunizmus örökségét is a lehető
legfrappánsabban dolgozza fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|