|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziEldoradóSoós Tamás Dénes
Eldorado
– svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG /
Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk
(BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos.
90 perc.
Markus
Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű
dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti,
hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején,
és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns
érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a
migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen
bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli
kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film
legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a
visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon
intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző
arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története
épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb
összefüggéseit.
Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak
(a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb
érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság
fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki
hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok
révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus
felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”)
Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók
megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy
kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy
utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél
(Tűz a tengeren) élesebben helyezze
melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb
kezelésében.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
