|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziCsodálatos fiúBarkóczi Janka
Beautiful Boy –
amerikai, 2018. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: David és Nic Sheff
könyvei alapján Luke Davies. Kép: Ruben Impens. Szereplők: Steve Carell
(David), Timothée Chalamet (Nic), Maura Tierney (Karen), Amy Ryan (Vicki),
Timothy Hutton (Brown). Gyártó: Plan B Entertainment / Big Indie Pictures.
Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120
perc.
Meglehetősen szokatlan,
hogy egy film egyszerre két könyvet is adaptáljon, különösen úgy, hogy
mindkettő ugyanazt a történetet mondja el. David Sheff újságíró 2005-ben
publikált egy személyes hangvételű cikket a The New York Times Magazine-ban,
mely olyan nagy érdeklődést keltett, hogy mindjárt két felkérést is hozott a
hosszabb változat megírására. Az egyik verziót David, a másikat a fia, Nic
vetette papírra, az így születő párregény pedig kettős perspektívába helyezte a
szerhasználattal kapcsolatos gondolataikat.
Felix van Groeningen
rendező ezt a drámát, vagyis apa, fia és a kábítószer hármasának életveszélyes
körtáncát dolgozta fel a Csodálatos fiúban,
az érintettek közül elsősorban az apára helyezve a hangsúlyt. Mihez kezd az
érett, sikeres férni, ha rájön, hogy imádott gyermeke drogfüggő? Miért felelős
és miért nem, hol a határ, amit már nem léphet át? Hogyan viszonyuljon a
problémához, mit tudhat erről és mit választhat ilyenkor egyáltalán? A
töredezett szerkesztésű dramaturgia nem csak időérzékünkkel, de empátiánkkal is
játszik, így hol a csapdában vergődő, egyre züllő tinédzserért, hol az
elkeseredett és dühös, mégis feltétel nélkül szerető szülőért aggódunk.
A film az érintettek közreműködésével
készült, de ez nem vált feltétlenül a hasznára. A terápiás jelleg mindenesetre
nem is lehetne nyilvánvalóbb. A felnőttet alakító Steve Carell és a kamaszt
megformáló Timothée Chalamet egyaránt nagy átéléssel játszik, azonban az egész
helyzet szépelgő és kissé papírízű marad. A tolakodóan érzelmes zene és a
glamúros hangulat könnyen fogyasztható, költői családregényt eredményez, mely
csak elnagyolt képet ad problémáról. Pedig a környezet tehetetlenségének
tragédiája izgalmas, kevésbé feldolgozott téma, melybe bátran bele lehetett
volna menni ennél keményebben is.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
